Az első világháború előtt, a francia George Hébert körbeutazta a világot. Az afrikai látogatása során lenyűgözte a fizikai kidolgozottság, tapasztaltság amikkel a benszülött népeknél találkozott.

 

- „A testük hajlékony volt, izmos és ellenálló pedig soha nem edzettek csak a természetben éltek”… /George Hébert/

 

1902. május 8. San Pierreben, Martiniqueben állomásozott mikor kitört egy vulkán. Hébert menekülés közben több embert is megmentett. Ez az élmény mély benyomást tett rá és megerősítette álláspontját miszerint az atletikus képességeket bátorsággal és önzetlenséggel kell vegyíteni.

 

Így inspirálva testnevelő tanár lett a Reims-i kollégiumban Franciaországban. Meggyőzte az igazgatóságot a saját testnevelési módszeréről, miszerint „ a módszeres, összpontosított és folyamatos mozgás gyerekkortól felnőttkorig rengeteg előnnyel jár: látványos testi fejlődés, jobb szervi ellenállás. Ez fejleszti az alapvető mozgásfajtákat ( futás, sétálás, ugrás, mászás, dobás, emelés, védekezés, úszás) valamint az egyensúlyérzéket, mindössze egyfajta befektetett energiával ami mindezekre kihat, és kialakít egy önzetlen, szerény moralitást.

 

Hébert a „természeti módszerében” tíz csoportot hozott létre : sétálás, futás, ugrás, mászás, quadropedális mozgás, dobás, emelés, egyensúlyozás, önvédelem, úszás amik három fő csoport részei:

 

- Energetikai értelem : energia, akaraterő, bátorság, higgadtság és határozottság.

 

- Morális értelem : jóindulat, segítőkészség, becsület és becsületesség.

 

- Fizikai értelem : az izmok és a légzés

 

Az első és második világháború alatt Hébert folytatta a tanítást és a francia katonai oktatás és kiképzés egyik alapvető fejlesztőévé vált. Hébert egyike volt az első parkourosoknak. Egy svájci mérnökkel kidolgoztak egy akadálypályát.